Efezus 1,3-10

Hosszasan sorolja az apostol, hogy mi minden okunk van az örvendezésre. Láthattuk a Feri bácsiék, a börtönviseltek történeteiben, hogy bizony lehetséges minden körülmények között örülni annak, hogy Krisztus értünk adta magát.
nincsen meg bennünk ez az öröm. A felszólításnak: Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! nem engedelmeskedünk.
Lehet, hogy most nem az a szakasza van az életünknek. A mostani hitünk nem az örömmel teli. Nem is hiányzik, észre sem vesszük a hiányát.
Van három efféle parancs: Örüljetek, szeressétek egymást és szüntelen imádkozzatok. mindhárom valami olyasmi, amit nem értünk, hogyan lehet elvárásként megjeleníteni. Pedig csakis úgy van értelme, ha nem természetszerűleg fakadnak (ahogy az embernek az Isten szeretete sem jön természetéből), hanem kegyelmi ajándékként jelennek meg az életünkben. Ezért könyörögjünk értük.